Víg- nem víg- vigadalom
Víg- nem víg- vigadalom
Gyönge bimbók törnek fel,
a havat odább tolják,
olvasztják úszó folttá,
hős meleg föld szívta be.
Haza jönnek kis lakók,
fecskék, tücskök, katicák,
tóra szállnak vadlibák;
Hallgasd! Madárka dalol!
Énekelve víg dalát,
kis diák és cimborák
lágy legelő birtokán
szívják tavasz illatát.
Kopp-kopp! Lám, itt a tavasz,
az árnyékom csalogat,
kis lábaim, szapora
sárga napfény elragad.
Kitárva karjaimat,
nyújtózva suta frissen,
friss mályvacserje zizzen,
kisegér csalafinta.
Sürög, forog, fut, szalad,
lágy szellő által érzi,
virágot le kell tépni;
abban a leves java.
Hintázik búzaszálon,
közben termést aratva,
ha már a munka halad,
lecsúszik tulipánon.
Alkonyodik már a nap,
véget ér dolog, s móka,
mókus vált kedves szóra,
egérkéhez szól a dal.
- Hogy hívnak kis szürkeség?
S mi az mit még gyűjtenél?
Segítsek bogyót szedni,
fáról mogyorót verni?
- Milyen kedves kis mókus!
Az én nevem Cin Kókusz.
Neked hát mi a neved?
S melyik bogyót kedveled?
- Úgy hívnak, hogy Bojtorján,
erdő sok-sok bogyóját
nem eszem, csak mogyorót,
szegénységben jó tobozt.
Tartunk egy mulatságot
holnap után tisztáson,
ha van kedved tarts velünk,
barátokkal nevetünk.
- Köszönöm a meghívást!
Házigazda mit kíván?
Vigyek bogyólépezsgőt?
Ugye nem lesz ott rendőr?
- Elfogy az a körünkben,
s ha kártyavárak dűlnek,
kitáncoljuk magunkból,
jön a ritmus farkunkból.
Ott lesz mackó is hatra,
lesz ott állat, úgy hatvan.
Mindenki eljön innen,
bál talán békét inthet.
Akkor ott találkozunk,
táncolunk, társasozunk,
szerezhetsz sok barátot,
jó buli lesz meglátod.
Haza ballag Cin Kókusz,
boldogan szökken nagyot,
tervezi a holnapot,
száz ötlet térül-fordul.
Kukorékol a kakas,
a kisegér már ébren,
sütemények már készen,
most báli ruhát vasal.
Tüsténkedik szaporán,
erjed már a bogyólé,
egy kis bort is hozott még,
s pakol mellé szalonnát.
Eljött a másnap reggel,
levegő is illatos,
az idő is bíztató,
madarak énekelnek.
Kókusz indulásra vár,
minden jó batyujában,
díszes báli ruhában
két kis lába gyorsan jár.
Csöpp szentjánosbogarak
világítják az utat,
elhagyva vizes kutat
lampionok látszanak.
- Szép jó estét kívánok!
Bojtorján, a barátom,
ő invitált meg engem,
Cin Kókusz az én nevem.
- Üdvözlégy köreinkben,
mi mint az erdő népe
koccintással köszöntünk,
édes meggysört szörcsögünk.
- Batyum hova tehetem?
Benne néhány eledel,
gondoltam, majd elkopik,
s szalonna is lecsúszik.
- Köszönjük adományod,
de lassan lássunk tánchoz!
Megtisztelsz egy tánccal, Cin?
- kérdezi tőle a pinty. -
- Persze! - S járt kézről kézre,
minden úr vele táncolt,
eltátott szájú lányok,
ültek csendben a széken.
Látva ezt az új vendég,
megsúgta Fürge pintynek,
s Fürge feje rábillent,
egér, mint hejsza vezér.
Egymás vállát megfogva,
gyorsvonatként dübörög,
már senki sem ücsörög,
mindenki táncát ropja.
Nóta száll a fák között,
lihegve esznek-isznak,
víg arccal állnak vissza;
vonat tovább pöfög.
A nagy tolakodásban,
elvesztettek valakit,
kis katica szavait
nem hallják, s őt sem látják.
- Hová tűnhetett szegény?
- kérdezi pinty, s az egér –
- Nézzétek! Ott a parton!
Fejét lógatva vacog.
- Mi történt? Jól vagy, Kata?
- A bal lázam! Bedagadt.
Egyszer csak félre léptem,
hívjatok orvost, kérlek!
- Éppen itt van Har Károly,
ne félj, nem lesz mi fájjon!
Meggyógyít se perc alatt,
fájó könnycsepp sem fakad!
Har Károly csak vizsgálja,
sínbe teszi bokáját,
úgy buzdítja komáját,
legyen Kata virága.
- Gyere, haza kísérünk!
Jó pálinkát készítünk;
gyógyír az minden bajra,
fájdalmad elszalad.
Mentőkézben haza ért,
pöttyös szárnyú szép Kata,
házában a nép szalad,
mindenki kedvére kél.
Befektették az ágyba,
virágcsokrok körötte,
látogatók mögötte,
párnán hál fájó lába.
Kata kicsiny házában,
történt egy kis baleset,
Füles lépcsőről esett,
s zuhant nagyot, kómába.
Egyre nagyobb riadtság,
ketten fekszenek ágyban,
kezet szorítva hálnak,
érezhető simaság.
Szomorú napok telnek,
míg odakint a nap süt,
száz meg száz rózsaszín rügy;
gyógyító dalra kelnek.
Pettyes szárnyak takarják
a még szuszogó Fülest,
fehér szamóca fürtje
édes ízű takarmány.
- Vajon mikor ébred fel?
- kérdezgetik aggódva,-
csak pergő homokóra,
mi tán sosem pereg le.
Egyszer csak kis katica
megöleli bajtársát,
egy csodálatos látvány,
színes emlékmatrica.
Füles nevű futrinka,
kinyitotta két szemét,
oda nézett maga mellé,
a szerelem fut vígan.
Ezentúl télen, nyáron,
esőben, napsütésben,
éltük minden medrében
együtt kélnek és hálnak.
Erdő többi lakója
Kókusszal barátságban,
mennek bálba, tisztásra,
táncparkettet taposva.
Virágba bújtak a fák,
piros lepellevelek,
édes illat hempereg;
házasodó bogár pár.
/2013. március 10-14./
