VégeTEK

VégeTEK

A mádám macskaköveken

vak sikátorban görnyedez,

ott hál meg díszes dögvészben

illatozza magát szélben.

Hangos ribilliót csinál

balgasága másra szitál,

bódultan él világában

fegyvert fog embertársára.

Saját giccses kényelmével

hörög, s szembe köp a széllel,

ha kérdezik, fúj és támad

nem maradhat benne szálka.

Több dömpert, cselszövőt keres,

keblén lóg rózsaszín fegyver,

kifejezéstelen arca,

értelmet a festék marja.

Vége lesz a balgaságnak,

mert a TEK nem csigabigázhat,

álarcot húznak, elviszik,

rossz zsigereit kiszedik.

/2013. szeptember 11./