Végállomás (József Attiláról)

Végállomás

(József Attiláról)

Hűvös sötét hajnal

Villanypóznán varjak

Károgva hintáznak.

Öregfűz kifárad,

Integet a világba;

Megoldást keres

Állomáson kiáltva

Egy ifjú ember,

Ki adott a világnak.

Zsenialitása,

S őrület határa,

Szoknyákat elriaszt,

Szerelem meginghat.

Beteg világ beteget

Csinált belőle

S tartja őt betegnek

Barát felőle:

Ő valóban szeretet.

Hideg téli éjjel

Rózsa nő a réten,

Proletár kaszálja

Fekete kabátban.

Temetés van ma Szárszón

Varjak is nézik.

Egy ember a síneken!

S csak remélik, de

Jön a vonat, s karját kitárja.

/október 19./