Szánkózás a barátommal

Szánkózás a barátommal

Meleg szobában csendesen ücsörögve,

Szebbnél szebb fényes álomképek üldöznek.

Elképzelve ezek,

Csodálatos érzés kering bennem;

Milyen jó is lenne,

Ha mindez a valóság lehetne.

Ezek a képek álmaimba emelnek,

Beleélve, csodás mámort teremtenek.

Idilli pillanat,

Mikor elképzelem a perceket;

Melyben boldogságot,

Jószívű barátságot találok.

Álom szülte a kedves kis történetet,

Könnyű emberek, barátok szerepelnek.

Barátságban állnak,

Egymással nagyon szívesen vannak;

Egyik felük netán,

Különös tiszteletet mond el tán.

Megkedvelte, szívébe zárta ki talán,

Nem csak ismerőse, hanem barátja.

Felnéz rá, tiszteli,

Nyílt gyermeki szívével szereti;

Szeret vele lenni,

Vele nevetni, jó kedvel élni.

Szánkózni indulnak, havas lankás tájon,

Nevetve siklanak le, együtt a szánon.

Felhúzzák a szánkót,

Majd újra lecsúsznak vele ketten;

Ezt ismételgetik,

Boldogan, nevetve.

Lassan sötétség borítja be a pályát,

Így bemennek, s holnap folytatják a mókát.

Kell néha egy barát,

Kivel, mint gyermekek élünk lazán;

Van, akiben bízunk,

Kit szerethetünk, s ölelhetjük át.

Télen is, nyáron is van közös programunk,

Boldog vagyok, mikor barátommal vagyok.

Jó dolog érezni,

Hogy számíthatok rá,

Jó érzés, hogy én is,

Tudathatom vele, számíthat rám.

Jó lenne egy ilyen, közeli jó barát,

Ki eljönne hozzám, ne érezzek hiányt.

Szánkóznánk, nevetnénk,

Együtt hóembert is építenénk,

S mikor meguntuk már,

Utána boldogan alszunk el már.

Hálás lennék neki, ha mellettem lenne,

S én is mindig ott lehetnék neki, ha kell.

Olyan valóságos,

Mintha, ezt már át is éltem volna,

Pedig csak álmodozom,

S remélem, egyszer szánkózok veled.

Rajtam nem múlik, hisz tudod jól, szeretlek,

Bár sokan félre értik, fontos vagy nekem.

Legjobb, legigazibb,

Barátod szeretnék csupán lenni,

Szívem gyermeksége,

Az, mivel szeretlek, s segítelek.