Pornép- ál-úr kutyája

Pornép- ál-úr kutyája

Csomós szőrű csorba kutya

ül a föld porában, s ugat.

Csak mondja kis mondókáját

bort iszik, de víz foly száján.

Múltkor arról regélt nekem,

úri világban nincs helye,

nem tiszteli az urakat,

így rájuk porból ráugat.

De nicsak! A kis szánalmas!

Most is a nép után szalad.

Csúfos bundáját leveti,

urak közt a szögre teszi.

Levescsontját adja nekik,

azt az urak mohón eszik,

nem köszönik, csak ráhagyják,

kutyájuk már, s mást harapdál.

Újra a szöghöz tántorog,

bundáján bolhákat számol

kik már a hiányát sírják,

s hűtlen gazdájukat szidják.

Új időbe léptünk. Porzik;

urakról csak rosszat vonyít.

Megvetően ugat róluk,

poros népnek róluk dúdol.

Cipőjét nyalja uraknak,

pórnéppel tánccal mulatgat,

ha szegényekkel van: kedves,

ha urakkal: ál-úr; retkes.

/2013. május 10-11./