Nordost

NORDOST

Zura
 

Egyetlen épp ablak volt Groznijban.
Már csak egy amulett emlékezteti szerettére.
Egy feketecsuklyás ember;
színházban, a fény ráterelődik,
gyáván elszánt, megözvegyült fehér arca
bosszúállásért kiált,
céljuk: az orosz csapatok kivonása hazájukból.
Kezében most csillogó lőfegyver,
övét bombák díszítik,
ajkáról érthető igaz szavak
távoznak, másból a vér ömlik;
s ha lőni kell, nem hibáz,
könnyes szemmel céloz,
feje fölött pálmaintegető,
s annak parancsát nem tagadva,
öngyilkos akció közepette
zsigeri halálfélelme mellett,
mégis az elvárt tettéért lett bátor hős.
A katonaság túszejtést oszlat,
míg bent, altatógáz, foglyot,
s kommandóst is álomba ringat,
a csuklyás csecsen csodaként éli túl,
lelőtt emberrel ruhát cserél, álruhát ölt,
keservesen kiszabadul,
múltja minden titkát hallgatja el,
bűnöse lett, embereknek, hazájának,
amiért kiált, s mire nevelték.
Északkelet áruló, tiszta szíve
csuklyáját lehúzza,
barna hosszú haja fénylik, hangja remeg,
mezítláb, fekete ruhában áll,
csak áll, egy rémült, piros pozsgás csecsen,
jövőben bujdosó húsvér ember.

Olga

Egy odaadó édesanya;
három hónapig kuporgatta keresetét,
csakhogy kislánya álmát valóra váltsa,
s most mosolyogva nézi,
amint színházba induláskor piruettet táncol.
Moszkva. A Dubrovka nézőterén izgatottan ülnek,
majd felgördül a függöny,
s a színészek csak játszanak,
majd hirtelen negyvenkét feketeruhás ember
jelenik meg, ki-ki őrt áll,
ki a színpadon, fegyverrel kezében,
vagy díszlet-boroshordóra felállva,
mit megrendelésre egy bodnár
készített, s úgy nevezte el: erika,
néz fenyegetően, fekete maszkján át,
s a nézők a darab történetének képzelik.
Az édesanya is megbizonyosodott,
mikor jött a durrogó lövés;rettegett vérengző túszejtés.
Lánya, fejét ölébe hajtva zokog.
Mozdulatlanságra ítélve, rabokként
a zenei árokba végezve dolguk,
állnak sorban, lánya ott lel barátra;
majd elkülönítik a gyermekeket,
ezután az erkély felé integet,
könnyes, csillogó szemével bátran bíztatja,
tarts ki kislányom, szabadok leszünk!,
de ezt közben ő sem hiszi el.
Szívén viselve más túszok sorsát,
feláll székéből, mondja igazát;
majd lövés férje bal mellébe,
elhallgat,
a terroristák sem így akarták.
Odasiet egy csecsen,
hívja, a már kint várakozó mentőket,
a sebesülteket elengedik.
Nagy sebbel testén és szívében,
daccal harcol, nem távozna innen családja nélkül,
végül nagy nehezen meggyőzik, s kint látják el,
s csak könyörög, had lássa szeretteit.
Három nap után, altatógázt vetnek be,
mindenki fuldoklik, a fegyveresek is eszmétlenül;
az orosz kommandósok hozzák ki
a túszokat, kit holtan, kit életben,
sebesülten, bátran raboskodva, sírva ölelkeznek
miután kijött egy jövőtlen, ismerős ember.

Tamara

Férje csecsen földön szolgált,
tizenhat hónap telt el, nem tudott róla,
míg nem végre hazaérkezett.
Nem ismerte meg családját.
Két évvel később…
nehéz a dolga egy mentősnek;
nem is lett volna szolgálatban,
mivel lányával és édesanyjával
jegyeket vettek egy darabra;
ezt jó szándéka törte kerékbe,
így nézett az órájára hétkor,
s csak bosszankodott, bánkódva szidta jó szívét.
Hirtelen telefonhívás.
„Minden mentőt készenlétbe,
a Dubrovka elé! Túszejtés a színházban!,
több sebesülttel számolhatunk!”
megkönnyebbülten sóhajt fel,
s munkáját is köszöni, lánya otthon védelmében,
így nincs a nézőtéren lovagló urú fullajtár,
miután andrea nevű színésznő félelme is lovagolt.
Siet a mentőkocsi a kórházba,
a tévében harsognak a rémhírek,
hirtelen, fejét kapja fel,
lánya és anyja elment a darabra titokban.
Hogy vannak? Élhetnek-e még?
Nem tud semmit, és nem is aggódhat,
ha kiderül a kötelék, lövés a szívükbe;
idegesen cigarettázik, öngyújtóját pörgetve,
végre bemehetnek sürgősségi ellátásra,
de lánya is tudja, kapcsolatuk titok.
Őt is, új barátnőjét is ellátva,
könnyebbül meg, majd altatógáz jön,
eszmétlen alszik mindenki, majd a kommandósok
karjukban hozzák a sérülteket;
lányát szorongatja, nyugtatgatja,
s egy síró szemű ismerőstől kérdezi,
találkozhattak-e bent?

Olga szájából végül elhangzik:

Gyűlöli a csecseneket,

mert meghalt a férje,

de örül, hogy lánya megmenekült.

Ha meghalt volna,

és elveszti család,

akkor ő is bombát csatolna magára.

A 2002-es csecsen mészárlás emlékére

A Katona József Színház Nordost c. darabja alpján

katonajozsefszinhaz.hu/eloadasok/repertoar/39443-torsten-buchsteiner-nordost

/2013. április 6-10./