Mirelit Húsvét

Mirelit Húsvét

Hideg hó alatt jégtömbök

gyönge, friss virágot nyomják,

minden fehér a föld fölött,

gépek a szürke sót szórják.

Lapátot ragad kezébe,

proletár, nemes és gyerek,

daccal néz a hó szemébe,

ez a tél mindent eltemet.

Már csákánnyal üti-vágja,

úgy ás utat hol kimehet;

állatok szemét is bántja,

s fagyban megfagy a vizelet.

Pár négyzetméter szabad út,

egyből leszállnak a cinkék,

pár édesebb gyomot kihúz,

viszik puszta hely jó hírét.

Már egy szánkó sincs a dombon,

nem csúszik nevetve gyermek,

miért is lenne most boldog?

Tojást a nyúl hova rejt el?

Lapátot kapjon fel ő is?

A jégbe rejtsen hímes tojást?

S miképpen a csoki nyuszit?

Mit kutya, s a fagy megrongál?

Hideg hó alatt könyörög

a fű, a virág, bogarak,

makacs, zord tél, ne köss röghöz,

hozzád az élet odafagy.

/2013. március 27./