Masnit a möszjők gyennyes fótjaira! (novella)
Masnit a möszjők gyennyes fótjaira!
- Nagysád kérem, ez így lehetetlen!
Vagyunk mi ahho’ csak vajmi kevesen, hogy masnit kössünk a möszjők gennyes fótjaira, s vermutozó hangulatban azza ostorozzuk a delikvenseket! Úgy is majd, hát kérem, mi lesz? Kitépik azt a tisztességes szalagot nagy gőggel hűvösen, bambán, mintha övéjük vóna a világ!
És mi csak állhatunk előttük könyörgőn, hisz tudja, erősebb haramiák azok, s uzsgyi, szempillantás alatt azon leszünk, hogy minket vernek!
Hát ezt akarjuk? Urasága, hát kapjon mán észbe, kérem alássan, széjje leszünk gyepálva
oszt mehetünk semmistü, kék-zűd foltokkal delej-kúrára!
- Ó há mibű gondolja, mért szomjaznának azok bosszúra?
Hán nem ártanánk feléjük semmivel, hacsak azzal nem, hogy valamijféle tisztességre szednénk őket! Képzelje el, ha minden möszjő csutakos szívében, kigyulna valamijféle értelemességi láng, mily szebb vóna a mi bizniszünk is!
- Oszt, attán mér vóna szebb, ha tisztességre szednénk őket? Mi attó még ugyanúgy mink maradunk…
- Jajj, hán használja mán azt a csöpp kis eszét! Szépen kikupánánk őket, egyiket a másik után, usgyi nem is kéne attó paráznunk, hogy bármijféje egetverő bosszút esküsznek, meglássa, ha jón csináljuk, csak hallgasson rám, észre sem veszik azok a balgák, hogy az ő gennyes kis agyukra fájunk, s hogy kiakarnánk lögybűni azt az értelmetlenséget az agyukbú!
- S csak nem azt képzeli urasága, hogy a vellanyosszékbe rakjuk őket, s majd puff, jön itten nekünk valamiféle értelmiség féle dolog, amit a fejükbe rakhatnánk! Nem hiszi, el, de én akko is aszondom, hogy majd fölébrednek a hipnózisból, aztán észbekapnak hogy miféle szedettvedett hülyeséggel, csillivilli mágiával próbálkoztunk ellenük! Úgy mán a delej is hiába való lesz! Bekötözzük mi a gennyes kis fótjaikat, az igaz, kérem, de főmérgesednek, s letépik, aztán sutty, mi leszünk azok akiket a vellanyosszékbe raknak és a büdös gyennyükkel minket mérgeznek, csapkodnak és mindezt csak azé, mert mi nem bírjuk elviselni, hogy amíg fölöttünk ítékeznek, nekünk ezt meg azt nem illő hogy szabadjon? Én, azt mondom, tessék az úrnak meggondóni, az még nem oly elviselhetetlen, hogy errű meg arrú nem beszéhetünk mer ők asziszik, az valmiféle mágia és nem akarnák, hogy mi kikupáltabbak legyünk, mint az ottani möszjök meg a kisnagysámnyaik? Ha nem szabad hogy beszijjünk, há tubu lesz, akko mi van?
- Ide figyelj, amíg én itt e faluban vagyok, én arró akarok és fogok beszéni, ami a kedvemre jön. Ha úgy tetszik, a törtínetekrő amiket hallok míg csinálom a dógom azokró amiket mindenki továbbad, meg a drámákró is fogok beszéni! Nem tilthassa meg nekem senki!
- De…
- Kuss! Sőt minnyá én is csinálok itt egy drámát, ha nem kussolsz be! Akkor sem fogok a möszjők kedve szerint ugrándozni! Vagy nem tetszik valami? Akko menj csak a balgaharamiák közibe azt delejozzá ott!
Tudod mi van ebbe a butilionba?
Vitriöl!
No látod, nem lesz itt semmi féle megaláckodás, tudod hogy marja az arcod, ha csepp is rád löttyen!
Hozd azokat a möszjőket! Lesz itt minnyá szabad éretlmiség folyás!
Aztán azt írok meg beszélek, amit akarok!
/2013. június 21./
