Mályvaparázs

Mályvaparázs

Zöld füves fásított parkban

ülök egyedül, mint szalma

ring szelíden könnyeivel,

emlékek ringnak ezrivel.

Nem ülsz már itt, oldalamon

elviselni bús borzalom,

hogy csicsereg a madárka,

sírva rí, rád nem találhat.

Leng a szellő körülöttem,

könnycseppemben megfürödtem,

vasalt rózsaszirom ringat,

régmúlt lelkem meg nem szikkadt.

Kályha melegíti szívem,

kis ajtaja beforrt, nyílt seb

újra izzik mályvaparázs,

úgy írja újra bús dalát.

Galamb fészkelt, s most kirepül,

lábam tömény szeszbe merül,

rózsaszirmod tölti szesszel,

emléked gyászos szép felleg.

/2013. május 25./