Kozmoszt szippantó balga-giccses csiga bigák (novella)

Kozmoszt szippantó balga-giccses csiga bigák (novella)

- No, hallja, kírem! Hán ma fogtam magam, mer ejde kibírhatatlan, tikkasztón meleg vót, mi, kisbíresek lakta tömbházban, így hán bementem ja városba, s bár ne vágyott vóna minden porcikám arra ja lékkondícijóra.
- Hát igen, kérem, írtem én, bement, de mír meséli nekem ezt uram, mi történt? Mondja!

- Tessék csak hallgatni mi törtínt, mondom én! No azon kapom magam, ho, hijje, ütöttek vóna a lábomra, bementem én abba ja központba, osztán ott nem látok mást, mintho’ zselézett hajú möszjők járdogának kényelmesen, s tudja-e uram, kérem, mi van a kezükbe, ha nem éppen csípőre rakják? Telijje van a bársonyos kezük azzal a rengeteg nájlony zacskókkal, ami meg csak csupa szedett vedett, millijókon vett balgaságokkal van tele! Egyik szatyrot raktyák át a másik kezükbe, mer hán, kérem, persze, az újnak is köll hely! Jajj, ustyi, attán, ott ülök, hűtöm magamat, én ingyen élő, s jajjgatva odajön az egyik ilyen möszjő a nagysámjával, ne, azon meg, bár tömminden lett vóna rájaaggasztva, olyan csupaszon billegett oda, mint egy kéjenc béka. No, hán, nem is ez a lényeg, nem kérem? Odagyünnek, lepakolják a paktyaikat, aztán, ni, sajnálkózún elkezdenek sóhajtoggatni, hogy hűn mennyire szíjje vannak a fáradtságtól.

- Ezt nem mondja, kérem?

- De mondom ám biz’, a kakas csípjen meg, úgy esküszöm, látja, én is meg az úr is, itten fáradozunk, s tudja az uraság is nekem is hogy állnak az anyagiak, sehun. Nincs mán ki megvegye valamelyik törtínetemet; két hét alatt mit adtam el? Három verset és egy novellát, hán, kírem, látja, mívelődésre senki nem költ, inkább szórják minden csillogi-villogi balgaságra a szép forintot, mint ezek! Szóval, ha benn vannak abba ja lékkondícijonált üzletek tömkelegébe, a költekező cirkuszba, akkor is, kérdezzük mi aztán most itt, mit dógoznak azok? Hát, gondolom én, hogy semmit, leginkább, vagy ahhon az ő szájuk íze mondja, igenis, hon megkeresik ők a betevőjüket, kérik szépen maguknak a tisztessíget, ők vagy a délelütt vagy pedig délutánjában ülnek a székükben, attán, ott keresnek.

- Keresnek?! A ló szart keresnek! Finggyuk nem van arrú, hogy milyen a kemény munka, eszt attán mán látja maga is!

- Úgy gondolom én is, hisz annak nem sok dóguk van, nem rimánkodtak, egyszer sem a templomukban, ha keresztyínek is, a jó Istenükhöz, hogy szánja megőket, s aggyon valamily féle munkát! Ha van nekik, elvannak szép kínyelmesen, ha meg nincs, no, akko’ sincs baj nem kű nekik a fáradozás, megvannak ők bír nékül is.

- S mit látok? Még főn se nőttek a kisnagysámok, s már is, bár míg olyanok, mint a csiga biga, semmi csip-csip csókázni való nincsen rajtuk, mégis, hát van mibe ringattyák magukat velem szembű jövet, hán ringatják is, kérem.

- Egyszer láttam egy ilyenféle haraminát, az valamilyféle kivágott felöltűben volt, karja kin vót, no meg még mije, hín!

- Úgy én, kírem alássan, annak is kin az a kis csirkemell bögye, mit ha olyan árat fizetnének érte, hogy sajátítsam el, mint aho a hentes méri a csirkemellyét, sem kéne! Ugyan, a semmire van oda magával! Oszt ennek elleníre, uram, nem vett még kettőt, ilyen féle rémes ronygyot magának? Ízlés, kírem? Minek az! Vegyük, gondolják, és mán teli a kezük a nagyravágyó zacskóikkal! A zseléjzett hajú möszjő, a kissé sem kívánatos nagysámnya, meg melletük a kisnagysám, egyik üzletbű a másikba, s biz, mondom én, azok bizony ezt nagyon kimerítőnek találják, csak nyögdícselnek, nemhogy inkább kétkezü munkától lenne víszhólyagos a tenyerük!

- No, mondja kírem, attán csak járkáltak kómótossan legalább csendben?

- Ó, jón kérdi az úr, biz nem vót nekik annyi elég magukból. Míg az egyikőjük csak illegeti magát, s becsukja legalább azt a rózsaszín semmi szebbet nálunk nem beszélű kis száját, den a másik, hűn, há nem odé szól nekem?

- Tyí, a kakas csípje meg, mondom én magamnak, s erre csak továbbá sem kerekedik egy csöppnyi kis tisztessíg sem rajta, a mázos kis pucájában.

- Lőn, te ember, hán mij az a kezedben, hallode? A kerekejidet a fejedbű kitépted, attán fogtad beteted oda? Hán nem hallottad, van ám busz is meg villamos, az is elvisz!

- Uram, kérem, hagyjon nekem békét, ne hozzon ki a sodrombú!

- No, mi van, tán apró kis lelkedbe szúrtam, vagy megsegéjjelek jegyrevalúval?

- Törődjön mán a maga dógával, ha nekem úgy tetszik, hogy inkább azt választom amijért nem kő forintot kidobni, nem megyek én villanyossal, különben sem akarok fenkölt, díszes, balga disznajak között utazni!

- No ebbű nekem is elég, itt sérteget engemet, hát a franc se gondúta vóna, hon így fölhuzza magát! Megyek, kérem alássan, maga meg guruljon csak a kerekejin!

- Hej, azt a betyárját, hán nem mondja, ez már attán télleg arcátlanság, még nagykípüsködik a busszal! Meg mondom mi kéne! Szíjje kéne bombázni azt az épületet, oszt majd megpusztulnának legalább unalmukban a fenségek, nem illegetnék billegetnék magukat ide-oda, meg hán úgyis elfáradtak már a sok szatyór cipekedésben, erre sem lesz gondjuk, teszek én arrú! Velem van Gerkenchi? Éjjel aláaknázzuk aszt a központot!

- Számíthat rám Mirwlok uram, akkón zárjuk be az üzletet ma előbb!

/2013. július 31./