Könnygyűjtő

Könnygyűjtő

Földön guggolva

Itatom az egereket,

Belső hang susogja,

Más vagyok, mint egyesek.

Szerető közösség vesz körül,

Néha helyzet mégis akad,

Szomorú szörny örül

Utat vágott pár perc alatt.

Könnycseppeim csak hullnak,

Peregnek szívemből gyorsan,

Életem bár kimúlna,

Kívánom néha a sorsnak.

Aggódó barátok, egy kettő

Ki megvigasztal ilyenkor,

S bíztatóan tart zsebkendőt,

Ott van bajban is, mindenkor.

Könnygyűjtő doboz talán

Eltűnt szívemből,

Csendben sírom már a javát,

Iszom az életet rossz ízekből.

Földön ülve búsan,

Hogy is lehetne könnyebb?

A nyugtató érzés túl van

A láthatáron, így könnyek

Nem mennek, csak jönnek.

/november 8./