Képzelt utas

Képzelt utas
 

Egy szentjánosbogár lárva
várva várta míg tejfoga
kipottyan; s majd belejajgat,
lassan nő bölcsességfoga.

Otthon borogatja szépen
ének szól néki, aludj el,
addig megcsodálnak téged,
mert míg felnövök, nősz velem.

A nagy tér alatt kettesben,
cseperedett izmos lárva
csendesen, s mellette foga,
száguldanak a föld alatt.

Süvít a szél, tépi őket
oszlopnak, ősznek, ajtónak
csattan a bogár, feljajgat,
sínek között ül kis foga.

Kiverte a kék szerelvény
fehér, szent kis bölcsességét.
Gyászbeszéd a temetésen
részvételként csak így beszél:

A szentjánosbogaraknak nincs is foguk,
nem is volt neked se, ne sirasd,
a képzelgésnek vége van,
s nem marad a helyén üres lyuk!

/2013. június 25./