Josef te, én, meg pünkösdi rózsa
2012.08.31 15:39
Josef te, én, meg pünkösdi rózsa
Miként pillantok rád, egyszer, de sokszor újra,
Pünkösdi rózsa, mit idézek fel, hisz az sem nő szomorúan.
Sok virág is feltámad, vízhez jutva, magányt eltaszítva,
Cseppeket szór rám, remény sugara mulandóan.
Beborítom földdel a múltat, parkom kapuja bezárul;
Mindig kulcs után kutatok a zsebemben, boldog út hátha elém tárul.
Kezembe akad váratlan, de lelkem mindig csodálna,
Josef, hisz nélkül hervadt pünkösdi rózsa sem élne csodásan!
