Hagyni nem szabad

Hagyni nem szabad

Csend lett újra fejemben.

Újra magam voltam;

Nem holmi szörnyeteg

Kinek fejében örök moraj.

Eltűnt felülről a felhő, a bíboros,

Szemem újra csillogott!

Nem ültem többet a földön remegve,

Hangosan kiabálva.

Sikerült elmennem mellette

Hosszú idő után, s talán nem csak nyárra.

Szünet jött, remélem ez is a vége,

S akkor megúsztam lelkiekben élve.

Nem álmodoztam

Új lapot keresve,

Másik úton bandukolva

Mégis új utat leltem.

Miért jött? Magam alá ne temessen!

Üresen volt minden rendben!

A gondolatot be kell fejezni,

Hagyni, hogy menjen, nem szabad!

Utána eredni, megfogni

Különben élni nem hagy!

…Új időt tölteni mosolyogva…

Nem! Ne jöjjön! Nem kell! Nem is ismerem!

Bár szeretném, de messze van, nem érem el,

Erről álmodozni meg felesleges!