Én se többről, te se kevesebbről

Én se többről, te se kevesebbről

Nem álmodozom én se többről,

de te se kívánj kevesebbet,

most minden, mint korai szőlő,

magjai naptól növekednek.

Néha megcsengetjük a csengőt,

mi bohócként táncol sapkánkon,

andalgó gyermekkorunk felnőtt,

pók is új élményből sző hálót.

Csak a színes múlton nyámmogok,

bár oly felesleges mint a drog,

s nem úgy volt, hogy a bumerángot

eldobtuk, s rögtön mellettünk volt.

Ha eldobtuk, akár te vagy én,

titkon visszakapni szeretném,

látod, mégsem sóhajtozgatom,

az emlékeket hagyd szabadon.

/2013. március 24-26./