Elmúlik, mert elmúlt már

Elmúlik, mert elmúlt már

Egyszer majd sikerül,
Akkor mindenre fény derül.
Elmúlik, hisz elmúlt már,
S nem tör fel újra vágy.

Emlékként fel idéz,
Kezdeti születés.
Langyos víz kihűl,
Boros pohár ki ürül.

Tartom a poharat,
Tudom komolyan,
Nem ad már,
Csak elvesz tán.

Él még egyszer,
Belebotlok ezerszer.
Erősebb a szív,
Mint az ész, s a kín.

Pillanat sincsen,
Múltam kincsem.
Felvillan, megragad,
S túl kevésszer ad.

Kérhetném, ha merném,
Egyedül érezném.
Várok feledtem,
Lábam jegesen
Lóg a hideg vízbe,
Minek íze bizserget.