Belső üresség-Angyali barlang
Belső üresség-Angyali barlang
Mikor van baj, kérdem én,
Mikor már én sem értek semmit csak szeretnék.
Nem tudom, mit tegyek, mit gondolhatnék,
Annyi érzés van, mit elemezhetnék!
Tapasztalatom (hiánya) mutatja, nem vagyok én magam,
Hiszen belül a szívem ostoba, gyagya.
Magamra haragszom tulajdonképp,
Hisz sok fájdalom után sem tudok felejteni még.
Sok magyarázat áll szemben a gonddal,
Hogy felejtenem kéne, de mégis hogyan?
Azt már senki sem tudja nekem megmondani,
Így hát magamnak kell az útját megtalálni!
Egyre több az üres pillanat,
Mikor beszédem közben is könnyem elillan.
Gondolataimat már nem tudom összeszedni,
Keresztül-kasul cikáznak szomorú pillanataim.
Egyszerűen nem jut más az eszembe,
Elrontja a kedvem, s elvonja a figyelmem.
Tűnődöm, hogy lehetne elfelejtenem a fájó érzéseket,
Melyek nélkül, magamat boldogabbnak érezhetem.
Belső üresség, s a hiány ordít belőlem,
Hiányzik a megnyugtató váll mellőlem.
Felidéznem szabad csak már,
Milyen volt valaki által átkarolván.
Megszűnt minden.
Akkor a boldogságot hozta,
S megszűnt a félelem
Most reszketést idéz,
S nélküle kell, hogy éljek.
Úgy érzem, nem tudok,
Egyetlen ölelés, ez volt túl sok;
Amiből ki kell nőnöm,
Egyik pillanatról a másikra, s fel kell nőnöm!
Gyermeknek sem mondtam volna igazán magam,
Csak kinek valaki karjaiban megnyugodni szabad.
Mondták mindig, ott lesznek mindenkor,
Megölelnek teljes szívvel, hisz tudják;
Így érzem magam igazán jól!
Elmondani nehéz, mennyire hiányzik,
Lelkem sötétségben hintázik.
Ide-oda hintázó gondolatok,
Mikből a legcélszerűbbet kéne megragadnom.
Tudom, mert már megtanultam azt is,
Hogy bizonyára nehéz másnak is.
Bár ekképpen nem értem,
Miért nem hagyták, hogy szeressem, s segítsem őket?
Kinek ne lenne könnyebb, ha szeretik,
Elvonja gondolatait, amikor csak tehetik.
Mégsem volt szabad, bűn volt;
Hogy szeressek, és gyermek maradjak.
Gyermekeknek sem biztos, hogy olyan nagy
Dologra van szükségük,
Inkább csak arra, hogy ők
Szerethessenek, tiszta szívből!
Teljesen elhatárolt angyali barlang volt,
Az ölelés, mi akár mikor megnyugtatott, s felvidított.
