Béketáncra

Béketáncra

Hol volt, hol nem volt,

ott ahol a Duna foly,

Óbuda tornyára este

rászállott egy kéklő lepke.

Megpihent, csendben megült,

minden másnap tovarepült,

más-más tornyok csúcsán hált,

mindig ott volt hol sokat lát.

Egyik reggel a nappal kelt,

mikor a gazda fejni ment;

ő is megitta kis bögre tejét,

merengve nézett a tér felé.

Egy szoknyát libbentett meg a szél,

valami készül, a szél beszél,

a szoknyás lány Rózsi, a téren dalol,

asztalra pogácsát, s bort pakol.

Készül a vigadalom,

hangszerek az asztalon,

miért a sok üres szék,

miért nincs már itt a nép?

A háztetőn a lepkéhez,

egy helyi kisbogár lépett,

s a városlakók viszonyáról,

regélt, mesélt, beszámolt.

Pár évvel ezelőtt az udvarban,

nyert a miniszterek hatalma,

majd balsors ütött be az ünnepen,

harag gyúlt mindenek felett.

De ni! Odalent gyűlik a nép,

harag elmúlt, barátság él,

mert mindenki együtt táncol,

Kovács Rózsi vezeti a béketáncot.

Esznek, isznak, mulatoznak,

pálinkáznak, vonatoznak,

a haragnak immár vége,

a tér csendjéből hangos nyüzsgés lett.

Emelik poharuk Rózsira, csillog a bor,

az egyik elkezdi, s mindenki dalol:

Köszönjük a békítő vigadalom-napot,

s e mellett kívánunk Boldog Szülinapot!

/2013. szeptember 5./