Bárány búval béget

Bárány búval béget

Röpke pillanat alatt suhan át,

Hétköznap, mint hullócsillag jön,

Kívánni oly felesleges, hogy csodát

Valóra válts! Mire kimondtad tovaszállt.

Feleszmél elméd, hajts el rögtön,

Bánatos ne légy, jön egy újabb nyár!

Ostorral hajtod szöges legelőre,

Fekete báránynak helye nincsen.

Csillagos ég alatt, bóklászol az erdőben,

Bárány volt, búval bégetett. Inkább menekülsz előle.

Kókadt virágok, tovaintesz,

Futott léptek alatt, préselt virágok tűnődnek.

Új hajnal kel fel, fűszálon harmat,

Nyárfa árnyék már eltakar,

Óvatosan osonsz, arra a pajta,

Ha odáig eljutsz, nem lesz ember arra

Ki a bárány bégetését hallja; s ez alatt

Csendben újra, fényes nap alatt,

Jókedvvel töltheted fel magad!